Az A2261-BCG egy elliptikus galaxis, amely hárommilliárd fényévnyire van a Földtől. A csillagváros átmérője egymillió fényév, furán felfúvódott magjáé pedig tízezer fényév, vagyis háromszor nagyobb, mint más extrémfényes galaxisé - olvasható a Space.com űrkutatási hírportálon (http://www.space.com/18226-giant-galaxy-core-black-hole-hubble.html).
"Hihetetlenül hatalmas maggal rendelkezik, ami a Tejútrendszernél tízszer nagyobb galaxis esetében is szokatlan" - hangsúlyozta Tod Lauer, a The Astrophysical Journal című folyóiratban megjelent tanulmány társszerzője.
A mag szokatlanul felpuffadt, ugyanakkor nem figyelhető meg a fekete lyuk létét eláruló akkréciós (anyagbefogási) korong sugárzása, amelyen keresztül folyamatosan anyag áramlik az objektumba. Utóbbi hiánya meglepetésként szolgált a csillagászoknak, hiszen az általánosan elfogadott nézetek szerint a galaxisok központját szupermasszív fekete lyuk uralja.
"Nem állíthatjuk, hogy nincs fekete lyuk, ám a Hubble tanúsága szerint a középpontban nem tömörülnek csillagok sem" - magyarázta Tod Lauer.
A csillagász szerint a galaxismag felpuffadását két fekete lyuk összeolvadása okozhatta, ezek tömege egyenként sok milliárdszor múlta felül a Napunkét. Ez kétféle módon történhetett: az egyik fekete lyuk a másikba zuhant, a folyamat keltette gravitációs hatás "megkavarta" és szétszórta a csillagokat. A szupermasszív fekete lyuk viszont mind a mai napig a galaxis központjában "lapul".
A másik forgatókönyv szerint az összeolvadás keltette erős gravitációs hullámok kilökték az egybeforrt fekete lyukat a galaxisból. "A fekete lyuk óriási gravitációs erejénél fogva egyfajta horgonyként szolgál a csillagok számára. Fekete lyuk hiányában sokkal kisebb a tömeg, nincs, ami egyben tartsa a csillagokat, amelyek így szétszélednek, tovább puffasztva a galaxis magját" - fogalmazott az asztronómus.
A kutatócsoport a továbbiakban az A2261-BGC katalógusjelű galaxisban az esetlegesen mégis létező fekete lyukra utaló jeleket keresi. A csillagászok azt remélik, hogy a fekete lyukba beözönlő anyag rádiósugárzást generál, ezért az Új-Mexikóban felépített, rádiósugárzást mérő nagyon nagy rádióteleszkóp-rendszer (Very Large Array) segítségével figyelik a galaxist.